Egervár

Földpince: A falu nyugati határában húzódó Pince-domb nyugati oldalában kis völgyből nyílik a műemléki védettséget élvező, barokk jegyeket hordozó pince. Már legkorábbi írott forrásaink is megemlékeznek a környék bortermeléséről, de az a XVIII. század elejétől vált igazán jelentőssé. Ekkor készült ez az építmény is valószínűleg Széchenyi Zsigmond kezdeményezésére.Nagyméretű présházból -melyet hajdan négy, később öt részre osztottak -, kis “kézi pincéből” és egy 44 méter hosszúságú, szellőzőkéményekkel ellátott pinceágból áll.
A ma is teljesen ép járattól néhány méterre egy boltív egy korábban lefalazott, a ma is létezővel párhuzamos ág hajdani létére utal. A pincét a Széchenyiek, majd a Solymosyak használták eredeti rendeltetésének megfelelően 1945-ig. A helyi termelőszövetkezet újíttatta fel az 1970-es évek elején, s használta egy ideig rendeltetésszerűen. Az Országos Műemléki Felügyelőség 1983-ban nyilvánította műemlék jellegűvé. Az 1980-as évek végére a termelőszövetkezet felhagyott a szőlőtermeléssel, borospincének már nem kellett. Sörözőt alakítottak ki az épületben, falai közt bálokat, diszkókat rendezett a bérlője. A pince állapota egyre romlott. A termelőszövetkezet felszámolása után a helyi önkormányzat vásárolta meg. Jelenleg a helyi rendezvények közkedvelt helyszíne. Alexandriai Szent Katalin templom: Írott forrásaink szerint Egervárnak már 1342-ben volt temploma, mely elpusztult. Pontos helyét sem ismerjük. Valószínűleg sem a falu, sem a templom helye nem esett egybe a jelenlegivel. A település ma is álló temploma a falu közepén, természetes eredetű kis homokdombon található. Históriáját -utalva a korábban már érintett részletekre -az alábbiakban foglaljuk össze. Építtetője Egervári László, aki Egervárt családja lakóhelyéül és birtokközpontjául választotta. Építése 1489-ben kezdődött el a hozzá északról kapcsolódó ferences kolostoréval együtt.1495 végére felépült. Ide temették el az építtető Egervári Lászlót, aki 1495 végén hunyt el. A kolostor építését Egervári Bereck püspök, Egervári László unokaöccse folytatta.

A munkálatok 1510-ben fejeződtek be.Méretei, tömegformálása is mutatja, hogy nem egyszerű plébániatemplomnak épült. Hosszúsága 40,55 méter, melyből a hajó 22,9, a szentély 17,65 méter. A hajó szélessége 12,4, a szentélyé 10,6 méter. A hajó párkánymagassága 14,5 méter. Északi falához csatlakozott egykor a kolostor épülete, mely 1554-ig működött folyamatosan, majd a XVI. század végén elpusztult. Várkastély: A várkastély a falu legrégebbi építészeti emléke. Műemléki védettséget élvez. Történetéből korábban már érintettünk néhány mozzanatot, most összefoglaljuk históriáját. Írott forrásainkban először 1288-ban szerepel, de a településnév 1281-es említése (Egurwar) már annak korábbi meglétére utal. Az első erőd itt feltehetően a tatárjárás után épülhetett. Ez a cölöpsorral megerősített földvár azonban a belháborúk során elpusztult. 1325-ben már nem említik. A mai változat ősét Egervári László építtette, aki 1476-ban kapott erre engedélyt Mátyás királytól. 1477 -1489 között épült fel. Gótikus stílus ú, nemcsak falai, hanem minden eleme (köztük a díszítő elemek, mennyezeti bordák, mérművek) is téglából készült. 1535-ben került a Nádasdy család tulajdonába. Az időközben romossá váló épületet Nádasdy Kristóf újította fel. Az átépítés 1569-re fejeződött be, ennek emlékét őrzi a délkeleti saroktoronyra elhelyezett Nádasdy-Choron-címer. A várkastély ma álló épülettömbje jellegét ennek a reneszánsz stílusú átépítésnek köszönheti. A közel szabályos négyszög alaprajzú, minden oldalról zárt, sarkain deltoid alakú, úgynevezett olasz bástyát idéző tornyokkal körülvett épület a belső várat alkotta, melyet egy külső, cölöpsorból, vesszőfonatokból és földből épített erődítmény valamint vizesárok vett körül. Egy mocsár szigetén így komoly erősség lehetett. Katonai jelentősége 1600, Kanizsa várának török kézre kerülésével nőtt meg, 1602 és 1690 (Kanizsa visszafoglalása) közt törvénycikkek egész sora rendelkezik megerősítéséről. 1676-ban a várat a hozzá tartozó birtokokkal együtt Széchenyi György kalocsai érsek vásárolta meg, ettől kezdődően 1873-ig a Széchenyi család tagjai birtokolják. Újabb nagy felújítása és mai arculatának kialakítása Széchenyi Zsigmond nevéhez fűződik. Az elbukott Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke után a vár erődítmény jellegét meg kellett szüntetni. 1712 -13-ban a külső várat és a belső vár épületének északi szárnyát lebontják, így alakul ki a mai kastély U alakú épülettömbje. Ennek az átépítésnek köszönhetők a déli és nyugati szárny barokk árkádfolyosói, valamint a várkastély belső beosztása, kétemeletes kialakítása. A keleti szárny belső kialakítása az 1750-es évekre tehető, amikor Széchenyi Ignác itt pompás kápolnát alakított ki, két kórussal, egy oratóriummal, három oltárral. Ugyancsak ebben az időszakban kerültek a saroktornyokra az S, P, Q, R betűt formázó szélkakasok.A XIX. század vége és XX. század első fele (különösen az 1945 utáni időszak) a várkastély pusztulásának időszaka. Helyreállítására 1960 -65 között került sor. A helyreállítás előtt elvégezték a legalapvetőbb régészeti és levéltári kutatási, tervezési munkákat. 1961-ben elkezdődhetett az építészeti helyreállítás. A facölöpökre épített, rossz állapotú, megsüllyedt falakat vasbeton cölöpökkel alapozták újra, majd adéli szárny kifelé dőlő falait és a befelé dőlő belső árkádsort húzták vissza eredeti helyükre. A déli szárny falainak stabilizálása lehetővé tette a falat megtámasztó, ormótlan pillérek eltávolítását. Kibontották a befalazott udvari barokk árkádíveket is. A belső boltozatok egy részét azonban statikai okokból vasbeton síkfödémekkel helyettesítették. Ma a várkastély állami tulajdonban van. A használati jogot Egervár Önkormányzata kapta meg. Az épületben turistaszálló üzemel, délkeleti toronyszobájában a vár történetét bemutató kiállítás kapott helyet. Az udvarán felépített szabadtéri színpad a nyári hónapokban az Egervári Esték rendezvényeinek ad otthont.

Forrás: www.egervar.hu