Lakhegy
Lakhegy a Sárvíz–patak völgyét nyugatról kísérő napfényes dombvonulat tetején nyújtózik, mely híres szőlőseiről és gyümölcsöseiről. A nevében lévő „hegy” szótag Zala jellegzetes borvidékére utal, ugyanis régen a hegy szó egy olyan művelt terület –ez esetben domboldal –, ahol szőlőt termesztettek. Itt nemesítették ki egykor a „Lakhegyi mézes” (hivatalosan Egri 28) elnevezésű szőlőfajtát. Lakhegy címere domború vonallal osztott, amely a község földrajzi elhelyezkedésére utal, valamint a szőlők a települést távolabb is ismertté tevő szőlőtermesztési és borkultúrát szimbolizálják. A címerpajzs formája pedig a gótikában már létező településre utal. Ezen túlmenően ez a vidék is a felelős az intenzív gyümölcsfafajták elterjedésében. A település levegője különösen tiszta, s ennek köszönhetően a ’80–as években „Zala Mátrája” megtisztelő ragadványnevet kapta. A Nyugat–Dunántúli dombság részeként kiváló kilátás nyílik a környező falvakra, településekre, a Kősze–gi–hegységre, és tiszta időben az Alpok néhány vonulatára.A mai Lakhegy két hajdani település, Lak és Hegyfalva nevét őrzi. A régészeti ásatások, terepbejárások során a mai Dénesfától északra, mintegy két kilométer távolságra Árpád–kori településnyomokat találtak a Kápolna–dűlőnek nevezett részen. A két falucska belterületén ilyen korai leletek eddig még nem ismeretesek. Születéstörténetükre csak következtetni lehet.Kápolna:Lakhegy országos és helyi védelemben részesülő építészeti értékkel nem rendelkezik. Építészetileg említésre méltó a település kápolnája, melyet először az 1758–as, majd az 1779–es canonica visitatio jegyzőkönyve említett. Titulusa: Krisztus mennybemenetele. A kápolnát a falu lakossága építette fából 1713–ban. A kápolna előtti haranglábban kis harang is szolgált. A mai, meglévő templomban 1898–ban Sopronban készült harang szól.gesztenyefa:Tájiés természetvédelmi szempontból is meghatározóak az úgynevezett „Ősfák”, amelyek még érintetlen „ős” erdő részletekből maradtak mementóként a tájat díszítve. Többségük életkora több száz évre tehető, aközség külterületi részein elszórva találhatóak. A jellegzetességük, hogy a gesztenyefák családjába tartozó szelídgesztenyefák közé tartoznak, és ez a fajta ebben az ősi, érintetlen állapotban szinte csak ezen a tájegységen fellelhető.