Nagykutas

Szerző: Közzétéve:

A szeres település három, egykor elkülönülő részből állt. A falu neve magyar helységnév, amely bővizű kútra, forrásra utal. A “nagy” előnév megkülönbözteti Kiskutastól. Az etimológiai alapon történő névmagyarázat helyességét földrajzi tényezők is megerősítik: a dűlőnevekben napjainkig és a Pénzeskút és Kalamár kút név, melyek hajdan forrásokat jelöltek. Első írásos említése 1211ben történt: Kuthus. Nagykutas néven (Nagykuthus) először 1408ban (majd 1513ban Naghkwthus formában) fordul elő írottforrásainkban.Az oklevél szerint, melyben először említik, II. Endre Fábiánnak és Vincének adja Gébártot, mely határos Kutas nevű ősi földjükkel. A XIV. századból vannak adatok arra, hogy Kutas földjét több nemes birtokolta. 1364ben kutasi Kálóz és Pál fia Pál és Marcel fia Gyürke bírták. 1371ből származik az első adat arra, hogy valakit (Ákos mestert és fiait) Kutasi néven neveztek. Kutas 14021408ban Mikcs özvegyéé. Ekkor említik a birtokában lévő Kutast Nagykutas néven. Két Kutasról szólnak 1394ben is: egyik Kutasi János fia Miklós, másik János fia László birtoka. A XVXVI. században a Kutasiakat a Terjékeket és az Ákos nembeli Mikcs bán utódai (a peleskei Ördögh család) találjuk a település földesurai kázt. 1542ben az Ördöhg család tagjai 6 porta felett rendelkeztek. A nagyhatalmú Gersei Petők is birtokos itt. 1552ben 19 portát írtak össze Nagykutason. 1598ban a bíró házával együtt összesen 20 házat számoltak. Nagykutast a török portyázók ugyanúgy veszélyeztették, mint a környező településeket. 1564 januárjában írták: “Tegnap éjfélkor Kutason járt a török”. A nagyobb pusztítást mégsem ők végezték, hanem az 1655ben fellépett pestis járvány: 1655 augusztusában jelentik, hogy “Kutason kezdenek pestisben halni”. Valószínűleg a falu teljes kihalását eredményezhette a járvány, hiszen azon kívül, hogy 1659ben a peleskei vár tartozékai közt összeírt, de teljesen elhagyott falu, földjeit bozót verte fel, földesúri jövedelme nincs, aki akar szabadon foglalhat belőle művelésre.1690ben, miután a Nádasdy birtokot Széchenyi György megvásárolta a királyi kamarától, három esztendeig való szabadságot, robot és adók alóli mentességet helyezett kilátásba annak, aki Kutasra települ. Ennek eredményeként 1720ban már 9 telkes jobbágyot és 2 zsellért írtak össze. 1728ban 9 szabad költözésű jobbágyés 20 zsellércsalád él gróf Széchenyi Zsigmond örökölt birtokán. A telepes jobbágyok a művelt földterületeket irtásokkal növelték: 1728ban már 23 hold irtásföldről van adatunk.A falu korábban szőlőtermelő területtel alig rendelkezett, ekkor már 23 és háromnegyed kapásnyi (a helyi adottságoktól függően 3221440 négyzetméter) szőlőt tartottak nyilván. 1725ben összeírtak 10 jobbágyés 12 zsellércsaládot. Feljegyzik, hogy a szántóföldek, és rétek művelését nehezíti, hogy erősen tagoltak. Nem ritka az olyan telek, melynek szántóföldjei 56, rétjei 23 tagban vannak.Gróf Széchenyi Zsigmond, mivel jobbágyai igen fáradságos, háromévi munkával kiirtották, termővé tették, szántóvá, szőlővé változtatták az előzőleg 56 akós hordó vastagságú cserés tölgyfákkal benőtt ősvadont, tizenkét évig tartó mentességet ad nekik a szolgáltatások alól. Szőlők után ez idő alatt hegyvámot nem fizetnek, a szőlőket adhatjákvehetik. Ennek is tulajdonítható, hogy 1768ra a hegyvámlajstromban már 49 szőlősgazdát számlálhatunk.Nagykutas templomáról már a XIV. századból vannak adatok. 1333ban papját is említik. 1426ban két temploma van Kutasnak: egyik a Szent Kereszt, másik Szent Márton tiszteletére volt avatva és mindkettő kőből épült. A török idők multán, 1778ban Egervár leányegyháza, ahol egy fából készült fatornyú templomról tesznek említést, melynek harangja 1728ban készült.Iskoláját 1698ban említik először. 1925ben községi elemi népiskolaként két tanteremmel és két tanerővel működött. Sikeresen átvészelte azt az időszakot, mely a körzeti iskolák létrejöttével a kisközségi iskolákat elsorvasztotta.
Kategória: Észak Zala