Nagykutas
A szeres település három, egykor elkülönülő részből állt. A falu neve magyar helységnév, amely bővizű kútra, forrásra utal. A “nagy” előnév megkülönbözteti Kiskutastól. Az etimológiai alapon történő névmagyarázat helyességét földrajzi tényezők is megerősítik: a dűlőnevekben napjainkig és a Pénzes–kút és Kalamár kút név, melyek hajdan forrásokat jelöltek. Első írásos említése 1211–ben történt: Kuthus. 
Nagykutas néven (Nagykuthus) először 1408–ban (majd 1513–ban Naghkwthus formában) fordul elő írottforrásainkban.Az oklevél szerint, melyben először említik, II. Endre Fábiánnak és Vincének adja Gébártot, mely határos Kutas nevű ősi földjükkel. A XIV. századból vannak adatok arra, hogy Kutas földjét több nemes birtokolta. 1364–ben kutasi Kálóz és Pál fia Pál és Marcel fia Gyürke bírták. 1371–ből származik az első adat arra, hogy valakit (Ákos mestert és fiait) Kutasi néven neveztek. Kutas 1402–1408–ban Mikcs özvegyéé. Ekkor említik a birtokában lévő Kutast Nagykutas néven. Két Kutasról szólnak 1394–ben is: egyik Kutasi János fia Miklós, másik János fia László birtoka. A XV–XVI. században a Kutasiakat a Terjékeket és az Ákos nembeli Mikcs bán utódai (a peleskei Ördögh család) találjuk a település földesurai kázt. 1542–ben az Ördöhg család tagjai 6 porta felett rendelkeztek. A nagyhatalmú Gersei Petők is birtokos itt. 1552–ben 19 portát írtak össze Nagykutason. 1598–ban a bíró házával együtt összesen 20 házat számoltak. 
Nagykutast a török portyázók ugyanúgy veszélyeztették, mint a környező településeket. 1564 januárjában írták: “Tegnap éjfélkor Kutason járt a török”. A nagyobb pusztítást mégsem ők végezték, hanem az 1655–ben fellépett pestis járvány: 1655 augusztusában jelentik, hogy “Kutason kezdenek pestisben halni”. Valószínűleg a falu teljes kihalását eredményezhette a járvány, hiszen azon kívül, hogy 1659–ben a peleskei vár tartozékai közt összeírt, de teljesen elhagyott falu, földjeit bozót verte fel, földesúri jövedelme nincs, aki akar szabadon foglalhat belőle művelésre.1690–ben, miután a Nádasdy birtokot Széchenyi György megvásárolta a királyi kamarától, három esztendeig való szabadságot, robot és adók alóli mentességet helyezett kilátásba annak, aki Kutasra települ. Ennek eredményeként 1720–ban már 9 telkes jobbágyot és 2 zsellért írtak össze. 1728–ban 9 szabad költözésű jobbágy–és 20 zsellércsalád él gróf Széchenyi Zsigmond örökölt birtokán. A telepes jobbágyok a művelt földterületeket irtásokkal növelték: 1728–ban már 23 hold irtásföldről van adatunk.A falu korábban szőlőtermelő területtel alig rendelkezett, ekkor már 23 és háromnegyed kapásnyi (a helyi adottságoktól függően 322–1440 négyzetméter) szőlőt tartottak nyilván. 1725–ben összeírtak 10 jobbágy–és 12 zsellércsaládot. Feljegyzik, hogy a szántóföldek, és rétek művelését nehezíti, hogy erősen tagoltak. 
Nem ritka az olyan telek, melynek szántóföldjei 5–6, rétjei 2–3 tagban vannak.Gróf Széchenyi Zsigmond, mivel jobbágyai igen fáradságos, háromévi munkával kiirtották, termővé tették, szántóvá, szőlővé változtatták az előzőleg 5–6 akós hordó vastagságú cser–és tölgyfákkal benőtt ősvadont, tizenkét évig tartó mentességet ad nekik a szolgáltatások alól. Szőlők után ez idő alatt hegyvámot nem fizetnek, a szőlőket adhatják–vehetik. Ennek is tulajdonítható, hogy 1768–ra a hegyvám–lajstromban már 49 szőlősgazdát számlálhatunk.Nagykutas templomáról már a XIV. századból vannak adatok. 1333–ban papját is említik. 1426–ban két temploma van Kutasnak: egyik a Szent Kereszt, másik Szent Márton tiszteletére volt avatva és mindkettő kőből épült. A török idők multán, 1778–ban Egervár leányegyháza, ahol egy fából készült fatornyú templomról tesznek említést, melynek harangja 1728–ban készült.Iskoláját 1698–ban említik először. 1925–ben községi elemi népiskolaként két tanteremmel és két tanerővel működött. Sikeresen átvészelte azt az időszakot, mely a körzeti iskolák létrejöttével a kisközségi iskolákat elsorvasztotta.
Nagykutas néven (Nagykuthus) először 1408–ban (majd 1513–ban Naghkwthus formában) fordul elő írottforrásainkban.Az oklevél szerint, melyben először említik, II. Endre Fábiánnak és Vincének adja Gébártot, mely határos Kutas nevű ősi földjükkel. A XIV. századból vannak adatok arra, hogy Kutas földjét több nemes birtokolta. 1364–ben kutasi Kálóz és Pál fia Pál és Marcel fia Gyürke bírták. 1371–ből származik az első adat arra, hogy valakit (Ákos mestert és fiait) Kutasi néven neveztek. Kutas 1402–1408–ban Mikcs özvegyéé. Ekkor említik a birtokában lévő Kutast Nagykutas néven. Két Kutasról szólnak 1394–ben is: egyik Kutasi János fia Miklós, másik János fia László birtoka. A XV–XVI. században a Kutasiakat a Terjékeket és az Ákos nembeli Mikcs bán utódai (a peleskei Ördögh család) találjuk a település földesurai kázt. 1542–ben az Ördöhg család tagjai 6 porta felett rendelkeztek. A nagyhatalmú Gersei Petők is birtokos itt. 1552–ben 19 portát írtak össze Nagykutason. 1598–ban a bíró házával együtt összesen 20 házat számoltak. Nagykutast a török portyázók ugyanúgy veszélyeztették, mint a környező településeket. 1564 januárjában írták: “Tegnap éjfélkor Kutason járt a török”. A nagyobb pusztítást mégsem ők végezték, hanem az 1655–ben fellépett pestis járvány: 1655 augusztusában jelentik, hogy “Kutason kezdenek pestisben halni”. Valószínűleg a falu teljes kihalását eredményezhette a járvány, hiszen azon kívül, hogy 1659–ben a peleskei vár tartozékai közt összeírt, de teljesen elhagyott falu, földjeit bozót verte fel, földesúri jövedelme nincs, aki akar szabadon foglalhat belőle művelésre.1690–ben, miután a Nádasdy birtokot Széchenyi György megvásárolta a királyi kamarától, három esztendeig való szabadságot, robot és adók alóli mentességet helyezett kilátásba annak, aki Kutasra települ. Ennek eredményeként 1720–ban már 9 telkes jobbágyot és 2 zsellért írtak össze. 1728–ban 9 szabad költözésű jobbágy–és 20 zsellércsalád él gróf Széchenyi Zsigmond örökölt birtokán. A telepes jobbágyok a művelt földterületeket irtásokkal növelték: 1728–ban már 23 hold irtásföldről van adatunk.A falu korábban szőlőtermelő területtel alig rendelkezett, ekkor már 23 és háromnegyed kapásnyi (a helyi adottságoktól függően 322–1440 négyzetméter) szőlőt tartottak nyilván. 1725–ben összeírtak 10 jobbágy–és 12 zsellércsaládot. Feljegyzik, hogy a szántóföldek, és rétek művelését nehezíti, hogy erősen tagoltak. Nem ritka az olyan telek, melynek szántóföldjei 5–6, rétjei 2–3 tagban vannak.Gróf Széchenyi Zsigmond, mivel jobbágyai igen fáradságos, háromévi munkával kiirtották, termővé tették, szántóvá, szőlővé változtatták az előzőleg 5–6 akós hordó vastagságú cser–és tölgyfákkal benőtt ősvadont, tizenkét évig tartó mentességet ad nekik a szolgáltatások alól. Szőlők után ez idő alatt hegyvámot nem fizetnek, a szőlőket adhatják–vehetik. Ennek is tulajdonítható, hogy 1768–ra a hegyvám–lajstromban már 49 szőlősgazdát számlálhatunk.Nagykutas templomáról már a XIV. századból vannak adatok. 1333–ban papját is említik. 1426–ban két temploma van Kutasnak: egyik a Szent Kereszt, másik Szent Márton tiszteletére volt avatva és mindkettő kőből épült. A török idők multán, 1778–ban Egervár leányegyháza, ahol egy fából készült fatornyú templomról tesznek említést, melynek harangja 1728–ban készült.Iskoláját 1698–ban említik először. 1925–ben községi elemi népiskolaként két tanteremmel és két tanerővel működött. Sikeresen átvészelte azt az időszakot, mely a körzeti iskolák létrejöttével a kisközségi iskolákat elsorvasztotta.Nagykutas több mint 800 éves múltra tekint vissza, a 470 lelket számláló zalai kistelepülés jelenének legnagyobb értéke, hogy képes a folyamatos megújulásra, a pozitív változásokra, közben tisztelettel őrzi múltja hagyományait.
Hiszen e kettőnek csak együtt van valós társadalmi szerepe, hiszen az elődöktől kapott szellemi örökség ad erőt ahhoz, hogy élhető községet hagyjunk majd utódainkra.Kispáli község Zala–megye Északi részén, Zalaegerszegtől mintegy 10 km–re helyezkedik el. Földrajzilag a Kemeneshát aljához illetve a Zalai–dombság Göcsej tájegységéhez egyformán közel fekszik. A falu egyetlen hosszú utcája a dimbes–dombos táj egyik dombjának gerincét követi. A falu határai is a környező dombok és völgyek váltakozását mutatják.A község első említése 1305–ből való. A település története során nem volt jelentősebb kötődése nagy nemesi családokhoz, nagybirtokhoz, jellemzően kisnemesek lakták, kisebb megosztott földterületek voltak a meghatározóak. A lakosság összetétele vegyes: nemesek, félnemesek, zsellérek és jobbágyok.Kispáli község mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező település, a fő termelési forma mindig is a növénytermesztés és az állattenyésztés volt. A település szerkezet falusias jellegű, az ún. fésűs elrendezésű családi házas beépítés dominál.Az 1990–as évek elejéig a község nem rendelkezett sem saját templommal, sem pedig saját iskolával. A településen 1929–ben épült az Imaház, amely iskolaként is szolgált. Felújítására 1960–ban került sor.A település alig néhány intézménnyel rendelkezik, így nincs Postahivatal, gyógyszertár, étterem stb., ezek hiányában a lakosság Zalaegerszegre utazik ezen igényei kielégítése érdekében. Háziorvos, védőnő hetente egyszer, szerdánként jár ki a községbe, egyébként az egészségügyi szolgáltatást igénylő állampolgárnak Zalaegerszegre kell utaznia. Saját iskolája, óvodája nincs a községnek, a gyerekek Egervárra, illetve Zalaegerszegre járnak a közoktatási intézményekbe.A közösségi élet színterének az 1928–ban épült egykori Steffler család tulajdonát képező kúria ad otthont. Az épületet 1993–ban újították fel.Kispáli lakóinak száma 260 fő, a lakóépületek száma kb. 110 db. Belterülete 72 ha, külterülete 385 ha. A közép és hosszú távú prognózisok kismértékű népességnövekedéssel számolnak, főleg a betelepedések folytán. 
A lakosság összetételét tekintve megfigyelhető az idősebbek számának növekedése.A község közműellátottsága teljesnek mondható. A település minden utcája vezetékes ivóvízzel, vezetékes gázzal ellátott. Az áramszolgáltatást az Észak–Dunántúli Áramszolgáltató Rt biztosítja. A községben kiépített csillagpontos kábeltelvízió hálózat van. A szennyvízelvezetés rendszerének beruházása 2002. decemberében befejeződött, ezáltal a lakosság teljes közműhálózattal rendelkezik.500 éves gesztenyefa:Nagykutas község hegyén, a falutól nyugatra, a szőlőhegy tetején található az ország legöregebb szelídgesztenye ősfája. A helyiek mindig is büszkék voltak erre a több, mint 500 évesre becsült matuzsálemre, környezete mindig gondozott, tövében egy présház található. A helyi legendát, miszerint a fát akár Mátyás király is ültethette, történelmi adatok is alátámasztják, ugyanis 1476–ban a király engedélyezte, hogy a közeli Egerváron, a régi romok helyén új várat építsenek. A vár el is készült 1489–ben, tehát Mátyás király álruhában megszállhatott Kwthuson, a Kalamár fogadóban. A fa 1974 óta védettséget élvez, ezt a tényt tábla őrzi. 2001 szeptembere óta a község tanúfája, melyet kopjafa jelez. A fa törzskerülete 840 cm, törzsátmérője 4 méter, koronaátmérője 25 méter, magassága 16 méter.
Hiszen e kettőnek csak együtt van valós társadalmi szerepe, hiszen az elődöktől kapott szellemi örökség ad erőt ahhoz, hogy élhető községet hagyjunk majd utódainkra.Kispáli község Zala–megye Északi részén, Zalaegerszegtől mintegy 10 km–re helyezkedik el. Földrajzilag a Kemeneshát aljához illetve a Zalai–dombság Göcsej tájegységéhez egyformán közel fekszik. A falu egyetlen hosszú utcája a dimbes–dombos táj egyik dombjának gerincét követi. A falu határai is a környező dombok és völgyek váltakozását mutatják.A község első említése 1305–ből való. A település története során nem volt jelentősebb kötődése nagy nemesi családokhoz, nagybirtokhoz, jellemzően kisnemesek lakták, kisebb megosztott földterületek voltak a meghatározóak. A lakosság összetétele vegyes: nemesek, félnemesek, zsellérek és jobbágyok.Kispáli község mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező település, a fő termelési forma mindig is a növénytermesztés és az állattenyésztés volt. A település szerkezet falusias jellegű, az ún. fésűs elrendezésű családi házas beépítés dominál.Az 1990–as évek elejéig a község nem rendelkezett sem saját templommal, sem pedig saját iskolával. A településen 1929–ben épült az Imaház, amely iskolaként is szolgált. Felújítására 1960–ban került sor.A település alig néhány intézménnyel rendelkezik, így nincs Postahivatal, gyógyszertár, étterem stb., ezek hiányában a lakosság Zalaegerszegre utazik ezen igényei kielégítése érdekében. Háziorvos, védőnő hetente egyszer, szerdánként jár ki a községbe, egyébként az egészségügyi szolgáltatást igénylő állampolgárnak Zalaegerszegre kell utaznia. Saját iskolája, óvodája nincs a községnek, a gyerekek Egervárra, illetve Zalaegerszegre járnak a közoktatási intézményekbe.A közösségi élet színterének az 1928–ban épült egykori Steffler család tulajdonát képező kúria ad otthont. Az épületet 1993–ban újították fel.Kispáli lakóinak száma 260 fő, a lakóépületek száma kb. 110 db. Belterülete 72 ha, külterülete 385 ha. A közép és hosszú távú prognózisok kismértékű népességnövekedéssel számolnak, főleg a betelepedések folytán. A lakosság összetételét tekintve megfigyelhető az idősebbek számának növekedése.A község közműellátottsága teljesnek mondható. A település minden utcája vezetékes ivóvízzel, vezetékes gázzal ellátott. Az áramszolgáltatást az Észak–Dunántúli Áramszolgáltató Rt biztosítja. A községben kiépített csillagpontos kábeltelvízió hálózat van. A szennyvízelvezetés rendszerének beruházása 2002. decemberében befejeződött, ezáltal a lakosság teljes közműhálózattal rendelkezik.500 éves gesztenyefa:Nagykutas község hegyén, a falutól nyugatra, a szőlőhegy tetején található az ország legöregebb szelídgesztenye ősfája. A helyiek mindig is büszkék voltak erre a több, mint 500 évesre becsült matuzsálemre, környezete mindig gondozott, tövében egy présház található. A helyi legendát, miszerint a fát akár Mátyás király is ültethette, történelmi adatok is alátámasztják, ugyanis 1476–ban a király engedélyezte, hogy a közeli Egerváron, a régi romok helyén új várat építsenek. A vár el is készült 1489–ben, tehát Mátyás király álruhában megszállhatott Kwthuson, a Kalamár fogadóban. A fa 1974 óta védettséget élvez, ezt a tényt tábla őrzi. 2001 szeptembere óta a község tanúfája, melyet kopjafa jelez. A fa törzskerülete 840 cm, törzsátmérője 4 méter, koronaátmérője 25 méter, magassága 16 méter. 
