Nemesapáti
A középkori Zala vármegyében 8 Apáti nevezetű település volt. Nevüket birtokosuk, valamelyik apátság, nyomán nyerték. Zalaegerszegtől keletre, a Szévíz–csatorna (középkori nevén Pölöske–folyó) mellett több ilyen elnevezésű település is feküdt egymás mellett. A rájuk vonatkozó, bőséges írott források többnyire Apáti vagy Nemesapáti összefoglaló néven szólnak róluk, az egyes falvakat nem különböztetik meg. 
Birtokosaik is nagyrészt azonosak voltak. A község nevét az Apát szó –i képzős származékából kapta. Az első hiteles adatunk az Apáti névről egy 1370–ből való adománylevél, mely arról szól, hogy: “vasvári káptalan előtt Apáthi Orohman fia Péter, nővérét Apáthi Miklóshoz férjhez adja, és vele kiházasításul a Peleske vize mellett egy rétet és hat hold földet ad. Dátum: 1370. január 25.”Amikor a Zalaegerszegtől keletre fekvő Apáti, a 14. század végén felbukkan az írott forrásokban, már nem apátsági birtok, hanem kisnemesek kezén található. Adatok hiányában csak feltételezhető, hogy talán a közeli kapornaki apátságé lehetett eredetileg. A település gyakorta használt Nemes–előneve már az 1300–as évek végére kialakult birtokviszonyokra utal. Minden bizonnyal több, térben és részben birtokosok szerint elkülönülő falurészből állt, amelyek közül fejlődött önálló községgé Nemesapáti, a Pölöske–és a Zala–folyó összefolyásának közelében. 
A legjelentősebb a Zalához legközelebb fekvő rész volt, amelyet temploma nyomán Egyházasapátinak is szoktak említeni. Fekvése okán pedig a Felső–előtagot is kiérdemelte. (Ez a mai Nemesapáti középkori elődje.) Apátit más néven Hegyfalunak Istvánszegnek, Tutorszegnek vagy Tutorszegapátinak nevezték. A birtokos kisnemesek zöme az Apáti előnevet viselte, de voltak részei az Egerváriaknak, a Gersei Petőknek, a Marcaliaknak, a Botkáknak és a Háshágyiaknak szintúgy.Mivel középkori források csak nagyon ritkán különböztették meg egymástól a településrészeket, birtokosaik is ugyanazok a családok voltak, ezért a rendelkezésre álló viszonylag bőséges iratanyag zöméről nem lehet eldönteni, hogy a mai Nemesapátira vagy Alsónemesapátira vonatkozik–e.Csertán kastély:Afalu közepén található az egykori Csertán kastély, ami most a Vackor óvodának ad helyet. A ma is élő leszármazott, az egerszegi Csertán Ferenc a kárpótláskor a falura hagyta a kúriát. 
Kevesen tudják, hogy a 48–as hős Csertán Sándor rokonai közül itt született Csertán Károly, akit az 1886–os tisztújításkor megválasztottak a vármegye alispánjának, s e tisztséget rendkívül hosszú ideg, 20 évig töltötte be. Felsőnemesapáti szülötte Püspöky Grácián is, aki az 1848–49–es szabadságharcban Buda várára elsőként tűzte ki a magyar zászlót. De Nemesapátiban született Briglevics Károly is, aki a Károlyi–kormány alatt volt a vármegye kormánybiztos főispánja, majd 1945. április 2–tól május 31–ig, újra főispáni tisztséget töltött be a kormány által kinevezett főispán megérkezéséig.Szent Miklós plébánia templom:A falu szélén, dombon, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, Ny–i homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély É–i oldalához csatlakozó sekrestyével. A torony alsó szintje plasztikusan sávozott, tetején összetett formájú toronysisak. D–i homlokzatán csúcsíves ablakok, a második tengelyben kőkeretes kapu. Fiókos dongaboltozatoshajó és szentély, negyedgömb boltozatú szentélyfej, a hajó bejárati oldalán karzat. 
A plébánia a XIV. században már fenn állt. A plébánia és a templom a török időkben elpusztult. Egyházát 1710 körül újjászervezték, 1753–ban felépítették templomát, melyet Szent Miklós tiszteletére szenteltek fel. A 25,5 m hosszú és 12,3 m széles templom a domb tetején, keleti szentéjjel épült, a falu felé haladva ár messziről látszik. A barokk főoltár a kutatások szerint 1770–ben készülhetett. A templomnak 3 harangja van, szintén XVIII. századból. A nagy templomkert szépen gondozott, keresztút vezet a templom körül. Műemlékvédelem alatt álló szakrális építmény. Kincsei közé tartozik a barokk oltár, a szószék és a 18. század végén készült orgona.
Birtokosaik is nagyrészt azonosak voltak. A község nevét az Apát szó –i képzős származékából kapta. Az első hiteles adatunk az Apáti névről egy 1370–ből való adománylevél, mely arról szól, hogy: “vasvári káptalan előtt Apáthi Orohman fia Péter, nővérét Apáthi Miklóshoz férjhez adja, és vele kiházasításul a Peleske vize mellett egy rétet és hat hold földet ad. Dátum: 1370. január 25.”Amikor a Zalaegerszegtől keletre fekvő Apáti, a 14. század végén felbukkan az írott forrásokban, már nem apátsági birtok, hanem kisnemesek kezén található. Adatok hiányában csak feltételezhető, hogy talán a közeli kapornaki apátságé lehetett eredetileg. A település gyakorta használt Nemes–előneve már az 1300–as évek végére kialakult birtokviszonyokra utal. Minden bizonnyal több, térben és részben birtokosok szerint elkülönülő falurészből állt, amelyek közül fejlődött önálló községgé Nemesapáti, a Pölöske–és a Zala–folyó összefolyásának közelében. A legjelentősebb a Zalához legközelebb fekvő rész volt, amelyet temploma nyomán Egyházasapátinak is szoktak említeni. Fekvése okán pedig a Felső–előtagot is kiérdemelte. (Ez a mai Nemesapáti középkori elődje.) Apátit más néven Hegyfalunak Istvánszegnek, Tutorszegnek vagy Tutorszegapátinak nevezték. A birtokos kisnemesek zöme az Apáti előnevet viselte, de voltak részei az Egerváriaknak, a Gersei Petőknek, a Marcaliaknak, a Botkáknak és a Háshágyiaknak szintúgy.Mivel középkori források csak nagyon ritkán különböztették meg egymástól a településrészeket, birtokosaik is ugyanazok a családok voltak, ezért a rendelkezésre álló viszonylag bőséges iratanyag zöméről nem lehet eldönteni, hogy a mai Nemesapátira vagy Alsónemesapátira vonatkozik–e.Csertán kastély:Afalu közepén található az egykori Csertán kastély, ami most a Vackor óvodának ad helyet. A ma is élő leszármazott, az egerszegi Csertán Ferenc a kárpótláskor a falura hagyta a kúriát. Kevesen tudják, hogy a 48–as hős Csertán Sándor rokonai közül itt született Csertán Károly, akit az 1886–os tisztújításkor megválasztottak a vármegye alispánjának, s e tisztséget rendkívül hosszú ideg, 20 évig töltötte be. Felsőnemesapáti szülötte Püspöky Grácián is, aki az 1848–49–es szabadságharcban Buda várára elsőként tűzte ki a magyar zászlót. De Nemesapátiban született Briglevics Károly is, aki a Károlyi–kormány alatt volt a vármegye kormánybiztos főispánja, majd 1945. április 2–tól május 31–ig, újra főispáni tisztséget töltött be a kormány által kinevezett főispán megérkezéséig.Szent Miklós plébánia templom:A falu szélén, dombon, szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, Ny–i homlokzata előtt toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel, a szentély É–i oldalához csatlakozó sekrestyével. A torony alsó szintje plasztikusan sávozott, tetején összetett formájú toronysisak. D–i homlokzatán csúcsíves ablakok, a második tengelyben kőkeretes kapu. Fiókos dongaboltozatoshajó és szentély, negyedgömb boltozatú szentélyfej, a hajó bejárati oldalán karzat. A plébánia a XIV. században már fenn állt. A plébánia és a templom a török időkben elpusztult. Egyházát 1710 körül újjászervezték, 1753–ban felépítették templomát, melyet Szent Miklós tiszteletére szenteltek fel. A 25,5 m hosszú és 12,3 m széles templom a domb tetején, keleti szentéjjel épült, a falu felé haladva ár messziről látszik. A barokk főoltár a kutatások szerint 1770–ben készülhetett. A templomnak 3 harangja van, szintén XVIII. századból. A nagy templomkert szépen gondozott, keresztút vezet a templom körül. Műemlékvédelem alatt álló szakrális építmény. Kincsei közé tartozik a barokk oltár, a szószék és a 18. század végén készült orgona.Forrás: www.nemesapati.hu
