Vöckönd
Első írásos említése 1451–ből való, Veczkend néven. A település neve tisztázatlan eredetű, szláv származtatása nem bizonyított. Talán onnan kapta nevét, hogy a székelység Ecken ága Vöckönd vidékéről költözött át Erdélybe. Vagy esetleg egy német eredetű személynévből keletkezett, mint Vizikin vagy Witzikin. A falu a kapornaki bencés apátság nagykapornaki uradalmához tartozott. 1480–ban már Szent Demeter tiszteletére szentelt templommal rendelkezett. 
A falu a későbbiekben Weczkend néven fordul elő. 1531–ben a kapornaki apátnak 11 és fél portája volt a faluban, 1542–ben pedig már csak 5 portával rendelkezett. 1540–ben Antal kapornaki apát Mezőlaki Wat Ferencnek zálogba adta weczkendi javait 200 Ft–ért.Egy 1567–es összeírás alapján 18 jobbágycsalád tartozott a kapornaki apáthoz, akik 1egésztelek után 1 Ft–ot és egy sertést voltak kötelesek adózni. A falumolnárja egy kétkerekű malommal rendelkezett a Zala folyón, aminek a jövedelme 200 köböl liszt volt évente. Az apátnak szőlőbirtokai voltak, amiket robotmunkával műveltetett meg. A falu gabona–és bortizedet fizetett a veszprémi püspöknek. A település egyházi birtokként vészelte át a török hódoltság idejét. A falubeliek 1580–ban hetenként 1 napot a kapornaki vár számára robotoltak. A térséget Kemend és Kapornak vára védte, ennek ellenére 1629–ben a törökök behódoltatták a falut, így ez is a hódoltság része lett. A falu a töröknek évenként 50 Ft sarcot és 7 Ft szultáni adót fizetett. Vöckönd birtokosai Tobso Aga és Ally Aga voltak. A területet a császári csapatok 1625–ben és 1642–ben is háborgatták. A falutöbbször gazdát cserélt. Az 1664–es török hadjárat során a törökök a falut felégették. Kemend őrsége, amit 26–93 fő közöttire becsülhetünk, elmenekült. A 17. század végére a falut újratelepítették, nagyrészt az apátságnak köszönhetően és 3 évi mentességet adtak a falu lakóinak a földesúri szolgáltatások alól. 1700–ra a falu már 80 hold szántóval, 70 kapás szőlővel, 40 kaszás réttel és 20 hold tölgyerdővel rendelkezett. A török veszély elmúltával 1. Lipót császár parancsára, 1702–ben a kemendi várat lerombolták. A Rákóczi–szabadságharc idején 3 gazda halt meg Vöcköndön, valószínűleg az országban dúló pestisjárvány következtében. 1716–ban újjáépítették a falumalmát. 1748–ban a falu középkori temploma romokban hevert, köveit a helyi házak építéséhez használták fel. 1750–ben 17 gazda, 2 özvegy és 5 zsellér élt a faluban. 
Mária Terézia uralkodása alatt a vöcköndiek terhei növekedtek, 52 napról 104 napra nőtt a robot. 1765–ben a lukafai gazdákpanaszkodtak a kapornaki apátnak, mivel a „Szila patak” vizén az apát emberei „deszka metsző malmot” építettek és a felduzzasztott víz tönkretette a lukafai réteket. A panaszokra nem érkezett válasz az apáttól, ezért a gazdák a robotot és az úrbéri szolgáltatásokat az uradalomnak megtagadták. 1767–ben a falu gazdái és az apát megkötötte egymással az úrbéri szerződést, ebben az úrbéri szolgáltatásokat rendezték egymás között.A XVIII. század végén „Vöcskönd”–ként szerepel Vályi Andrásnál mint magyar falu, aminek lakosai többfélék. A XIX. század elején Lipszky Repertoriumában már Vöczkönd néven szerepel mint pagus, azaz falu. ,,Kétnyomásos gazdálkodás van, a szántóföldeken egyiknyomás mindig ugar…. A föld köves, agyagos, hegyes. A gazdák földművelésből élnek. Szántás két igás állattal. Az őszi vetés egészben, a tavaszi vetés részben kel k. … Zala a réteket elárasztja.” A fenti sorokból kiderül,hogy a gazdáknak milyen nehéz sorsuk volt ebben az időben, minden kis darab földet keményen meg kellett művelniük. A XIX. században a falunak papja, temploma nem volt, lakosai Nemesapátibajártak templomba és iskolába. Iparos nem igen dolgozott a faluba, csak a községi kovács, aki gabonaterményért cserébe javította a szerszámokat. Fényes Elek a XIX. századi„Vöczköndről” csak annyit ír, hogy magyar falu mely a kapornaki apát uradalmában van, és 208 katolikus lakja. 1848–ban Vöckönd 7 honvédet adott a szabadságharcnak. A XIX. század második felére általában jellemző fejlődés elkerülte a falut. Vasút, közutak nem haladtak át rajta és ez a falu társadalmára is kihatott. A falu egyre jobban „elzárkózott”. Vöckönd a hagyományos paraszti kultúra és életforma egyik őrzője lett. 
Ennek legragyogóbb példája a „vöcköndi ház”, melyet a szentendrei skanzenben a mai napig meg lehet tekinteni. Az épület egy szobából, konyhából és kamrából épült fel a múlt század második felében, egy szegényparaszti katolikus család lakóházaként. Fala talpas–vázas sövényfal. A nyeregtetőt faragott oszlopok tartják. A házba a tornácon keresztül lehet bemenni. A konyha legfontosabb része a kemence, illetve az előtte álló tüzelőpadka volt, a füst a falba vágott füstlyukon keresztül távozott a szabadba. A szoba berendezése szintén egy átlagos zalai szegényparaszt család lakáskultúráját tükrözi. A berendezési tárgyak azonban nem Vöcköndről, hanem Zala megye távolabbi vidékeiről származnak, ugyanis a faluban a néprajzkutatóknak ezeket nem sikerült összegyűjteniük. Szentmihályi Imre néprajzkutató írta a következőket a faluról 1966–ban:„Dombtetőn húzódó egyutcás település. Az útra merőleges keskeny telkek a két hosszanti oldal mentén vannak beépítve. A régi lakóházak sövényfalúak, füstökonyhásak –a konyhában sárkemence, a szobában szeneskályha –kontyolt zsúptetővel, a tornác mellett faragott törzsű falábakkal. Az istállók és pajták mórfalúak (mórfal = egymás fölé helyezett sárgombócokból álló és két oldalán pelyvás sárral tapasztott meszelt fal) voltak. A községhez tartozó szőlőhegyen még található néhány tipikus, kétosztatú, konytolt zsúptetős, borona–és sövényfalú pinceépület. “Vöckönd a századfordulón a Zalaegerszegi járáshoz tartozott. Területe ekkor 491 katasztrális hold volt. A falu templomát az 1900–as évek elején építették a faluból kiemelkedő kis dombra. A vöcköndi templom orgonája több mint 200 éves, felbecsülhetetlen értékű. Az 1. világháború sok áldozatot követelt a falutól. A Horthy–korszakban a körjegyzősége Nemesapátiban volt, tehát közigazgatásilag hozzá tartozott. A falu orvosa és állatorvosa Szepetken rendelt. A legközelebbi távírdahivatal Kemendolláron, míg a postahivatal Nemesapátiban állt a falubeliek rendelkezésére. A magyarországi helységnévtárakból arra tudunk következtetni, hogy a falu elnevezése Vöczköndről Vöcköndre 1922–1926 között történt.A 490–491 katasztrális hold 134 gazdaságra oszlott. Ebből kiderül, hogy a falu lakossága a szegény paraszti réteghez tartozott. A fő megélhetést a szőlőtermesztés jelentette, a szőlő eladása és a fehérbor értékesítése a zalaegerszegi piacon történt. A II. világháborúban 3 vöcköndi halt hősi halált. 
Zala megyét a szovjet vörös hadsereg 1945 március–áprilisában, nem egészen két hét alatt foglalta el. Igazi csatára a megye területén nem került sor, így Vöcköndöt elkerülték az utóvédharcok.1945 után a földreform ellenére sem történt jelentős változás a fölbirtok megoszlásban. A 490 hold föld 282 hektárnak felelt meg. Ez a következőképpen oszlott meg: 130 hektár szántó, 37 hektár kert és szőlő, 54 hektár rét és legelő és 61 hektár egyéb. Gazdasági jellegét tekintve őstermelésként osztályozták. 1950. október 22–től Vöckönd–Kemendollár közös tanácsú község a Zalaegerszegi járásban. Vöckönd tanácsának székhelye Kemendolláron volt. 1950–től 1969–ig Kemendollár társközsége, majd 1969–től Pókaszepetk társközsége lett Vöckönd. Tanácsának székhelye ekkor Pókaszepetk lett. 1970. július 1–jétől a Zalaegerszegi járásban Pókaszepetk–Gyűrűs–Kemendollár–Vöckönd–Zalaistvánd közös tanácsú községek lettek. 1950–es években megalakult a faluban is a,,Győzelem” Tsz, ez később beleolvadt a kemendollári „Új Béke” Tsz–be. Csak az 1960–as években kezdődött el egy lassú fejlődési folyamat a településen. 1964–ben megépült a kultúrház és az orvosi rendelő. Az 1980–as évekre épült ki a vonalas infrastruktúra: vezetékes ivóvíz (95%), telefon (50%), kábeltelevízió (50%), vezetékes gáz. Az utak 85%–át portalanították. A belterületi főutat és a szőlőhegyre vezető utat is aszfaltozták. A kultúrház elektromos hálózatát kicserélték, tetőszerkezetét a templommal együtt tatarozták, 1. és II. világháborús emlékművet állítottak. A falu községi elöljárója 1985–től Rohonczi Zoltán volt, és a rendszerváltástkövetően is, mint polgármester vezette a falut 2002–ig. Mindhárom választáson (1990, 1994, 1998) függetlenként nyert. 1997–ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 1990–től Vöckönd önkormányzattal rendelkezik. A közös önkormányzati hivatal székhelye Pókaszepetken van. A 2002–es választást követően Kiss József volt a polgármester (függetlenként nyert 2002–ben, 2006–ban és 2010–ben is). 2014 óta Dóber Tamás (függetlenként) az első polgármesteri ciklusát tölti. Jézus Szíve templom: A Rákóczi utca nyugati végén, egy kisebb domb tetejére épült a falu római katolikus temploma 1900–ban. A templom tengelye kelet–nyugat irányú, a szentély és oltár a keleti oldalon helyezkedik el, míg a harangot befogadó templomtorony a nyugati oldalon van. A templom keletelt, mivel a főhajót lezáró oltár, apszis keleten van. A templom egyhajós elrendezésű.
Az apszishoz kapcsolódóan a sekrestye a főhajóhoz délről csatlakozóan került kialakításra. A főhajó boltozata északi és déli oldalon támpillérekkel van megtámasztva, mely a külső homlokzatok díszítését adja.Vöckönd már 1700–tól fiókegyháza a nemesapáti plébániának, egészen napjainkig, több községgel együtt. A századfordulóig, 1900–ig, csak egy fából készült harangtornya volt a településnek. 1900–ban emelték e kis templomot Jézus Szentséges Szíve tiszteletére. Az oltárszentelést Vajda János apát–esperes–plébános végezte.
A falu a későbbiekben Weczkend néven fordul elő. 1531–ben a kapornaki apátnak 11 és fél portája volt a faluban, 1542–ben pedig már csak 5 portával rendelkezett. 1540–ben Antal kapornaki apát Mezőlaki Wat Ferencnek zálogba adta weczkendi javait 200 Ft–ért.Egy 1567–es összeírás alapján 18 jobbágycsalád tartozott a kapornaki apáthoz, akik 1egésztelek után 1 Ft–ot és egy sertést voltak kötelesek adózni. A falumolnárja egy kétkerekű malommal rendelkezett a Zala folyón, aminek a jövedelme 200 köböl liszt volt évente. Az apátnak szőlőbirtokai voltak, amiket robotmunkával műveltetett meg. A falu gabona–és bortizedet fizetett a veszprémi püspöknek. A település egyházi birtokként vészelte át a török hódoltság idejét. A falubeliek 1580–ban hetenként 1 napot a kapornaki vár számára robotoltak. A térséget Kemend és Kapornak vára védte, ennek ellenére 1629–ben a törökök behódoltatták a falut, így ez is a hódoltság része lett. A falu a töröknek évenként 50 Ft sarcot és 7 Ft szultáni adót fizetett. Vöckönd birtokosai Tobso Aga és Ally Aga voltak. A területet a császári csapatok 1625–ben és 1642–ben is háborgatták. A falutöbbször gazdát cserélt. Az 1664–es török hadjárat során a törökök a falut felégették. Kemend őrsége, amit 26–93 fő közöttire becsülhetünk, elmenekült. A 17. század végére a falut újratelepítették, nagyrészt az apátságnak köszönhetően és 3 évi mentességet adtak a falu lakóinak a földesúri szolgáltatások alól. 1700–ra a falu már 80 hold szántóval, 70 kapás szőlővel, 40 kaszás réttel és 20 hold tölgyerdővel rendelkezett. A török veszély elmúltával 1. Lipót császár parancsára, 1702–ben a kemendi várat lerombolták. A Rákóczi–szabadságharc idején 3 gazda halt meg Vöcköndön, valószínűleg az országban dúló pestisjárvány következtében. 1716–ban újjáépítették a falumalmát. 1748–ban a falu középkori temploma romokban hevert, köveit a helyi házak építéséhez használták fel. 1750–ben 17 gazda, 2 özvegy és 5 zsellér élt a faluban. Mária Terézia uralkodása alatt a vöcköndiek terhei növekedtek, 52 napról 104 napra nőtt a robot. 1765–ben a lukafai gazdákpanaszkodtak a kapornaki apátnak, mivel a „Szila patak” vizén az apát emberei „deszka metsző malmot” építettek és a felduzzasztott víz tönkretette a lukafai réteket. A panaszokra nem érkezett válasz az apáttól, ezért a gazdák a robotot és az úrbéri szolgáltatásokat az uradalomnak megtagadták. 1767–ben a falu gazdái és az apát megkötötte egymással az úrbéri szerződést, ebben az úrbéri szolgáltatásokat rendezték egymás között.A XVIII. század végén „Vöcskönd”–ként szerepel Vályi Andrásnál mint magyar falu, aminek lakosai többfélék. A XIX. század elején Lipszky Repertoriumában már Vöczkönd néven szerepel mint pagus, azaz falu. ,,Kétnyomásos gazdálkodás van, a szántóföldeken egyiknyomás mindig ugar…. A föld köves, agyagos, hegyes. A gazdák földművelésből élnek. Szántás két igás állattal. Az őszi vetés egészben, a tavaszi vetés részben kel k. … Zala a réteket elárasztja.” A fenti sorokból kiderül,hogy a gazdáknak milyen nehéz sorsuk volt ebben az időben, minden kis darab földet keményen meg kellett művelniük. A XIX. században a falunak papja, temploma nem volt, lakosai Nemesapátibajártak templomba és iskolába. Iparos nem igen dolgozott a faluba, csak a községi kovács, aki gabonaterményért cserébe javította a szerszámokat. Fényes Elek a XIX. századi„Vöczköndről” csak annyit ír, hogy magyar falu mely a kapornaki apát uradalmában van, és 208 katolikus lakja. 1848–ban Vöckönd 7 honvédet adott a szabadságharcnak. A XIX. század második felére általában jellemző fejlődés elkerülte a falut. Vasút, közutak nem haladtak át rajta és ez a falu társadalmára is kihatott. A falu egyre jobban „elzárkózott”. Vöckönd a hagyományos paraszti kultúra és életforma egyik őrzője lett. Ennek legragyogóbb példája a „vöcköndi ház”, melyet a szentendrei skanzenben a mai napig meg lehet tekinteni. Az épület egy szobából, konyhából és kamrából épült fel a múlt század második felében, egy szegényparaszti katolikus család lakóházaként. Fala talpas–vázas sövényfal. A nyeregtetőt faragott oszlopok tartják. A házba a tornácon keresztül lehet bemenni. A konyha legfontosabb része a kemence, illetve az előtte álló tüzelőpadka volt, a füst a falba vágott füstlyukon keresztül távozott a szabadba. A szoba berendezése szintén egy átlagos zalai szegényparaszt család lakáskultúráját tükrözi. A berendezési tárgyak azonban nem Vöcköndről, hanem Zala megye távolabbi vidékeiről származnak, ugyanis a faluban a néprajzkutatóknak ezeket nem sikerült összegyűjteniük. Szentmihályi Imre néprajzkutató írta a következőket a faluról 1966–ban:„Dombtetőn húzódó egyutcás település. Az útra merőleges keskeny telkek a két hosszanti oldal mentén vannak beépítve. A régi lakóházak sövényfalúak, füstökonyhásak –a konyhában sárkemence, a szobában szeneskályha –kontyolt zsúptetővel, a tornác mellett faragott törzsű falábakkal. Az istállók és pajták mórfalúak (mórfal = egymás fölé helyezett sárgombócokból álló és két oldalán pelyvás sárral tapasztott meszelt fal) voltak. A községhez tartozó szőlőhegyen még található néhány tipikus, kétosztatú, konytolt zsúptetős, borona–és sövényfalú pinceépület. “Vöckönd a századfordulón a Zalaegerszegi járáshoz tartozott. Területe ekkor 491 katasztrális hold volt. A falu templomát az 1900–as évek elején építették a faluból kiemelkedő kis dombra. A vöcköndi templom orgonája több mint 200 éves, felbecsülhetetlen értékű. Az 1. világháború sok áldozatot követelt a falutól. A Horthy–korszakban a körjegyzősége Nemesapátiban volt, tehát közigazgatásilag hozzá tartozott. A falu orvosa és állatorvosa Szepetken rendelt. A legközelebbi távírdahivatal Kemendolláron, míg a postahivatal Nemesapátiban állt a falubeliek rendelkezésére. A magyarországi helységnévtárakból arra tudunk következtetni, hogy a falu elnevezése Vöczköndről Vöcköndre 1922–1926 között történt.A 490–491 katasztrális hold 134 gazdaságra oszlott. Ebből kiderül, hogy a falu lakossága a szegény paraszti réteghez tartozott. A fő megélhetést a szőlőtermesztés jelentette, a szőlő eladása és a fehérbor értékesítése a zalaegerszegi piacon történt. A II. világháborúban 3 vöcköndi halt hősi halált. Zala megyét a szovjet vörös hadsereg 1945 március–áprilisában, nem egészen két hét alatt foglalta el. Igazi csatára a megye területén nem került sor, így Vöcköndöt elkerülték az utóvédharcok.1945 után a földreform ellenére sem történt jelentős változás a fölbirtok megoszlásban. A 490 hold föld 282 hektárnak felelt meg. Ez a következőképpen oszlott meg: 130 hektár szántó, 37 hektár kert és szőlő, 54 hektár rét és legelő és 61 hektár egyéb. Gazdasági jellegét tekintve őstermelésként osztályozták. 1950. október 22–től Vöckönd–Kemendollár közös tanácsú község a Zalaegerszegi járásban. Vöckönd tanácsának székhelye Kemendolláron volt. 1950–től 1969–ig Kemendollár társközsége, majd 1969–től Pókaszepetk társközsége lett Vöckönd. Tanácsának székhelye ekkor Pókaszepetk lett. 1970. július 1–jétől a Zalaegerszegi járásban Pókaszepetk–Gyűrűs–Kemendollár–Vöckönd–Zalaistvánd közös tanácsú községek lettek. 1950–es években megalakult a faluban is a,,Győzelem” Tsz, ez később beleolvadt a kemendollári „Új Béke” Tsz–be. Csak az 1960–as években kezdődött el egy lassú fejlődési folyamat a településen. 1964–ben megépült a kultúrház és az orvosi rendelő. Az 1980–as évekre épült ki a vonalas infrastruktúra: vezetékes ivóvíz (95%), telefon (50%), kábeltelevízió (50%), vezetékes gáz. Az utak 85%–át portalanították. A belterületi főutat és a szőlőhegyre vezető utat is aszfaltozták. A kultúrház elektromos hálózatát kicserélték, tetőszerkezetét a templommal együtt tatarozták, 1. és II. világháborús emlékművet állítottak. A falu községi elöljárója 1985–től Rohonczi Zoltán volt, és a rendszerváltástkövetően is, mint polgármester vezette a falut 2002–ig. Mindhárom választáson (1990, 1994, 1998) függetlenként nyert. 1997–ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 1990–től Vöckönd önkormányzattal rendelkezik. A közös önkormányzati hivatal székhelye Pókaszepetken van. A 2002–es választást követően Kiss József volt a polgármester (függetlenként nyert 2002–ben, 2006–ban és 2010–ben is). 2014 óta Dóber Tamás (függetlenként) az első polgármesteri ciklusát tölti. Jézus Szíve templom: A Rákóczi utca nyugati végén, egy kisebb domb tetejére épült a falu római katolikus temploma 1900–ban. A templom tengelye kelet–nyugat irányú, a szentély és oltár a keleti oldalon helyezkedik el, míg a harangot befogadó templomtorony a nyugati oldalon van. A templom keletelt, mivel a főhajót lezáró oltár, apszis keleten van. A templom egyhajós elrendezésű. Az apszishoz kapcsolódóan a sekrestye a főhajóhoz délről csatlakozóan került kialakításra. A főhajó boltozata északi és déli oldalon támpillérekkel van megtámasztva, mely a külső homlokzatok díszítését adja.Vöckönd már 1700–tól fiókegyháza a nemesapáti plébániának, egészen napjainkig, több községgel együtt. A századfordulóig, 1900–ig, csak egy fából készült harangtornya volt a településnek. 1900–ban emelték e kis templomot Jézus Szentséges Szíve tiszteletére. Az oltárszentelést Vajda János apát–esperes–plébános végezte. 1915. június 13–án. 1972–ben készült a templom tornyának 4 db fa, zsalus ablaka, melyhez a fát az egyház adományként kapta. 1979–ben épült a templom oldalához az új sekrestye, mivel a régi már nagyon rossz állapotban volt. Az egy év alatt megépített sekrestyét 1980–ban a Jézus Szíve búcsú alkalmával áldotta meg Vendrő György zalaegerszegi apát–plébános.1984–ben és 1985–ben történik atemplom teljes belső felújítása. A belső festést Takács László nagykanizsai festőművész végezte. A színes ablakokat ifj. Mohay Attila budapesti színesablak–készítő művész alkotta. A színes ablakok Szent Ilonát (Lórinc Ilona adománya), Szent Annát (Devecseri János és családja adománya) és az oltár felett a Szentháromságot (Tamás Józsefné és Csiszár Lászlóné adománya) ábrázolják. A templom felújítása 2017 nyarán megtörtént, mely a teljes külső homlokzat és a belső falfelületek díszítetlen részének újrafestését foglalta magába.A templom érdekessége, hogy felszentelésekor egy református templom száz éves orgonáját vásárolták meg, hogy az ünnepélyesebbé tegye a szentmiséket. A mára már több mint 200 éves orgona jellemzői:–egy manuálos, mely 3,5 oktáv terjedelmű pedálklaviatúrával nem rendelkezik–6 regisztere van–mechanikus traktúrája szíjhúzással működtethető–sípjai ónból készültek, melyek már eldeformálódtak–Az orgona felújítása több millió forintba kerülne, melynek finanszírozására az egyházközségnek és az önkormányzatnak nincs lehetősége. Jelenleg a templomban egy 5 oktávos, Vermona gyártmányú elektromos orgona biztosítja a szentmiséken a zenei aláfestést.
Forrás:TAK (településképi arculati kézikönyv)
