Zalaistvánd
Zalaistvánd már az őskorban lakott hely volt. A Zala–dűlőből vaskori sír is került elő.1275 decemberében a Cák nembeli Péter nádor IV. László részvételével hadjáratot vezetett Kőszegi Henrik fiaiellen. 
Az összecsapásra Zalaszegnél (ma Tüskeszentpéter) került sor 1276 januárjának elején.A menekülő sereg vezérét, Inkey Demetert a király hű vitéze, Márton fia Mike a „Zala folyó melletti Istvándnál” elfogta és lefejezte. 1276. január 8–án IV. László személyesen is járt Istvándon, hisz ezen a napon oklevelet állított itt ki. 
Ez az oklevél említi legkorábban Zalaistvándot. 1333–34–ben már temploma van, ekkor papja, Léránt 50 széles dénárt fizet a pápai tized fejében. Szombaton tartott hetivásárát 1346, 1400 és 1431–ben is említik. A Kemendi váruradalom részeként 1403–tól a Gersei Pethő család birtoka. A Zalán rév is működött, melyen vámot is szedtek. A XVI. századra Istvánd jelentős település, vámja és szombati vására nagyban hozzájárult gazdasági megerősödéséhez. 1476–ban a falut egy oklevél mezővárosként említi. 
Földesurai szerették volna gazdasági központtá fejleszteni, minek feltételei részben meg is valósultak, de a török hódoltság és a szomszédos birtokosok fosztogatásai megtörte az ez irányú fejlődést. Az Istvándi folyami átkelőt gyakran használták a kanizsai török portyázó csapatok, ezért lakóinak gyakran kellett a Zala mocsárvilágába menekülni. Templomát lerombolták (a XVIII. században csak tornyát tudták helyre állítani, ma is látható, „Pusztatoronynak” nevezik.)
1692–ben már az „Istvándi szőlőhegy”–ről olvashatunk az adóösszeírásban. Az Istvándi pusztát Festetics Ferenc vette meg a Gersei Pethő családtól és 1696–ban jobbágyokat telepített ide.A Pethő család oldalági örökösei perrel próbáltákIstvándot és a Kemendi uradalmat megszerezni, törekvésük nem sikerült. 1742–ben királyi adományként Festetics Kristóf megkapta az uradalmat.A falu lakói szőlőműveléssel, gabonatermesztéssel foglalkoztak. A környék erdeit kizárólag az uradalom használta. 1766–ban a növekvő jobbágyterhek miatt a helyi és a környékbeli gazdák megtagadták a földesúri szolgáltatásokat. A kivezényelt katonaság fegyverhasználat nélkül felszámolta a mozgalmat. 
A szőlőhegyben megalakult a hegyközség, ami minden szőlőbirtokos gazdát képviselt. Minden év Szent György napján a hegyközség elöljárói végigjárták a szőlőbirtokokat, ellenőrizték az utakat és a határjeleket. A hegybíró döntött a szüret időpontjáról és a szőlővel kapcsolatos peres ügyekről. 1783–ban már több takács, varga, kovács dolgozott a faluban. A Zala folyó partján malom és vízhajtású deszkametsző működött.1784–ben megépült az evangélikus templom és mellette az iskola. 1847–ben Vidra Ferencollári plébános ezt írja Istvándról: „lakosai példás szőlőművelők, takarékosgazdák, ügyes ökörhizlalók minél fogva vagyonosak…. 
A lakosok száma 817 fő ezek közt 439 evangélikus, 387 fő katolikus, majd minden gazda tart szolgát, szolgáló pedig ritka.” A szabadságharcban sokan részt vettek.1860–ban sor került a tagosításra, a jobbágyok földbirtokkal rendelkező parasztgazdák lettek. 1866–ban a Vasárnapi Újság ezt írja a faluról: „Itt házak, földek és szőlőhegyek művelése… minden jólétre szép rendtartásra és iparra mutat. Kő nem találván közelben, a házak még eddig fából építvén.”A XIX. század végén megjelenik a közelben a vasút vele polgárosodás is. Egyesületek, gazdasági szövetkezetek alakulnak, 1885–ben a környéken elsők között alakul meg Önkéntes Tűzoltósága, ami napjainkban is működik. 
A két világháború sok áldozatot követelta falutól. 1945 után megalakult a tsz, a kevés munkalehetőség miatt sokan elvándoroltak a faluból. Önálló tanácsa a hetvenes években a pókaszepetki közös tanácsba olvadt. 1990 után látványos kulturális és gazdasági fejlődés zajlott le. Kiépült az ivóvíz–,földgázhálózat, megújult az evangélikus templom és a gyülekezeti ház, egy régi lakóházat tájházzá alakítottak át. Lesenceistvánddal testvér települési kapcsolat alakult. Az önkormányzat az óvoda fenntartásával próbálja „fiatalítani” a falut. A lakók művelődésének a Művelődési Ház és az Öregek Napközi Otthona ad helyet. A szőlőhegyben több régi boronapince látható.
Az összecsapásra Zalaszegnél (ma Tüskeszentpéter) került sor 1276 januárjának elején.A menekülő sereg vezérét, Inkey Demetert a király hű vitéze, Márton fia Mike a „Zala folyó melletti Istvándnál” elfogta és lefejezte. 1276. január 8–án IV. László személyesen is járt Istvándon, hisz ezen a napon oklevelet állított itt ki. Ez az oklevél említi legkorábban Zalaistvándot. 1333–34–ben már temploma van, ekkor papja, Léránt 50 széles dénárt fizet a pápai tized fejében. Szombaton tartott hetivásárát 1346, 1400 és 1431–ben is említik. A Kemendi váruradalom részeként 1403–tól a Gersei Pethő család birtoka. A Zalán rév is működött, melyen vámot is szedtek. A XVI. századra Istvánd jelentős település, vámja és szombati vására nagyban hozzájárult gazdasági megerősödéséhez. 1476–ban a falut egy oklevél mezővárosként említi. Földesurai szerették volna gazdasági központtá fejleszteni, minek feltételei részben meg is valósultak, de a török hódoltság és a szomszédos birtokosok fosztogatásai megtörte az ez irányú fejlődést. Az Istvándi folyami átkelőt gyakran használták a kanizsai török portyázó csapatok, ezért lakóinak gyakran kellett a Zala mocsárvilágába menekülni. Templomát lerombolták (a XVIII. században csak tornyát tudták helyre állítani, ma is látható, „Pusztatoronynak” nevezik.) 1692–ben már az „Istvándi szőlőhegy”–ről olvashatunk az adóösszeírásban. Az Istvándi pusztát Festetics Ferenc vette meg a Gersei Pethő családtól és 1696–ban jobbágyokat telepített ide.A Pethő család oldalági örökösei perrel próbáltákIstvándot és a Kemendi uradalmat megszerezni, törekvésük nem sikerült. 1742–ben királyi adományként Festetics Kristóf megkapta az uradalmat.A falu lakói szőlőműveléssel, gabonatermesztéssel foglalkoztak. A környék erdeit kizárólag az uradalom használta. 1766–ban a növekvő jobbágyterhek miatt a helyi és a környékbeli gazdák megtagadták a földesúri szolgáltatásokat. A kivezényelt katonaság fegyverhasználat nélkül felszámolta a mozgalmat. A szőlőhegyben megalakult a hegyközség, ami minden szőlőbirtokos gazdát képviselt. Minden év Szent György napján a hegyközség elöljárói végigjárták a szőlőbirtokokat, ellenőrizték az utakat és a határjeleket. A hegybíró döntött a szüret időpontjáról és a szőlővel kapcsolatos peres ügyekről. 1783–ban már több takács, varga, kovács dolgozott a faluban. A Zala folyó partján malom és vízhajtású deszkametsző működött.1784–ben megépült az evangélikus templom és mellette az iskola. 1847–ben Vidra Ferencollári plébános ezt írja Istvándról: „lakosai példás szőlőművelők, takarékosgazdák, ügyes ökörhizlalók minél fogva vagyonosak…. A lakosok száma 817 fő ezek közt 439 evangélikus, 387 fő katolikus, majd minden gazda tart szolgát, szolgáló pedig ritka.” A szabadságharcban sokan részt vettek.1860–ban sor került a tagosításra, a jobbágyok földbirtokkal rendelkező parasztgazdák lettek. 1866–ban a Vasárnapi Újság ezt írja a faluról: „Itt házak, földek és szőlőhegyek művelése… minden jólétre szép rendtartásra és iparra mutat. Kő nem találván közelben, a házak még eddig fából építvén.”A XIX. század végén megjelenik a közelben a vasút vele polgárosodás is. Egyesületek, gazdasági szövetkezetek alakulnak, 1885–ben a környéken elsők között alakul meg Önkéntes Tűzoltósága, ami napjainkban is működik. A két világháború sok áldozatot követelta falutól. 1945 után megalakult a tsz, a kevés munkalehetőség miatt sokan elvándoroltak a faluból. Önálló tanácsa a hetvenes években a pókaszepetki közös tanácsba olvadt. 1990 után látványos kulturális és gazdasági fejlődés zajlott le. Kiépült az ivóvíz–,földgázhálózat, megújult az evangélikus templom és a gyülekezeti ház, egy régi lakóházat tájházzá alakítottak át. Lesenceistvánddal testvér települési kapcsolat alakult. Az önkormányzat az óvoda fenntartásával próbálja „fiatalítani” a falut. A lakók művelődésének a Művelődési Ház és az Öregek Napközi Otthona ad helyet. A szőlőhegyben több régi boronapince látható.Zalaistvándi Evangélikus Egyháza temploma a barokk stílusú templom 1784–ben épült, 1899–ben átalakították. Oltárképét Barabás Miklós festette 1872–ben. A templomot megnagyobbították 1899–ben, tornyát megemelték, belülről felújították és új orgonát vásároltak.
Forrás:www.zalaistvand.hu
